- ἐντράπελος
- ἐντρᾰπελος1 shameful cf. van Groningen on Theogn. 400. μὴ δολωθῇς, ὦ φίλε, κέρδεσιν ἐντραπέλοις (v. l. εὐτραπέλοις: εὐτράπλοις Bücheler: locus metri causa varie temptatus v. Körte, GGA, 1901, 969.) P. 1.92 οὔτε ἔργον οὔτ' ἔπος ἐντράπελον κείνοισιν εἰπὼν (codd.: ἐκτράπελον Heyne e Σ.) P. 4.105
Lexicon to Pindar. William J.. 2010.